A csárda a településen kívül, azok szélein, a pusztákon, főként az Alföldön és a jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén álló kocsma hagyományos elnevezése volt Magyarországon.

A csárdák megnevezés ma is használatos – különösen szabadon álló – vendéglátó ipari létesítmények nevének részeként. Csárda szavunkra 1755-től van adat. Eredetileg olyan helyeken álltak, ahol a pandúrok, rendőrök és a közigazgatás nehezen ellenőrizhették ezeket.

A csárdákhoz sok romantikus, főleg betyárokkal kapcsolatos történet ismert. Rendszerint volt kocsiszínjük, szekérállásuk is, a kocsik, szekerek számára és a lovak is pihenhettek. Lehetett saját birtoklású és bérelt. A tulajdonosok voltak a „csárdások”.